VECSÉSI SAVANYÚSÁG
Vecsési Savanyúság
Savanyúság főoldal
Savanyúság készítés, cégismertető
Savanyúság
Galéria, savanyúság képek
Savanyúság receptek
Érdekességek
Fazekas Kft, vecsési savanyúság
Savanyúság
Érdekességek

Savanyú káposzta

Gabriella Brunner:
VITAMINBOMBA - Ínyencségek káposztából

céklaA savanyú káposzta rendkívül egészséges étel, akár nyersen, akár főve fogyasztjuk. Igen magas C-vitamin tartalmát a régi hajósok, tengerészek fedezték fel tapasztalati úton. A hosszú utak legfenyegetőbb, járványosnak hitt betegsége a "tengeri pestis", más néven a skorbut volt. A friss zöldségféléktől, gyümölcsöktől elzárt embereket a betegség szinte megtizedelte, amíg rá nem jöttek, hogy csodálatos módon gyógyulnak a betegek a nyers zöldségféléktől, gyümölcsöktől, sőt a savanyított káposztától is.

Táplálkozáskutatók azt is felfedezték, hogy a savanyú káposzta ballasztanyagai miatt nagyban segíti az emésztést, a benne lévő tejsavbaktériumok pedig gyulladáscsökkentők, gyógyító hatásúak. Antibiotikumok szedése esetén segíti a bélflóra regenerálódását.

A savanyú káposzta a szénhidrátok megerjedése miatt mindenekelőtt a cukorbetegek táplálkozásában játszhat fontos szerepet. Ezen kívül fogyókúrázóknak is kitűnő, mert 10 dkg savanyú káposzta mindössze 15 kalóriát tartalmaz, viszont fontos a vitaminháztartás egyensúlyban tartásához.

Mivel a savanyú káposzta "nyersen készül", a benne lévő vitaminok és ásványi anyagok még hosszú idejű tárolás alatt sem károsodnak. A tartósításhoz csak sót használnak, ezért még azok is fogyaszthatják, akik érzékenyen reagálnak a nem természetes konzerváló anyagokra.

Ecet

ecetÚj bizonyítékok az ecet fogyasztó hatásáról

Japán kutatók új bizonyítékokat találtak arra, hogy a népi gyógyászatban régóta használatban lévő közönséges ecet - ecetes salátaöntetek, savanyúságok alapvető összetevője - valóban egészségmegőrző hatással bír.

Az egyesült államokbeli Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kémiai folyóirat (Journal of Agricultural and Food Chemistry) júliusi számában megjelenésre kerülő tanulmány szerint az ecet megakadályozza a test zsírtartalékainak felhalmozódását és így a testsúlytöbblet kialakulását.

A Tomoo Kondo és kollégái által végzett kutatások során azok a laboratóriumi egerek, akik ecetsavat is kaptak a magas zsírtartalmú étrendjük mellé, jóval - alár tíz százalékkal is - kevésbé híztak el, mint azok, akik ugyanilyen étrend mellé nem kaptak ecetsavat. A kutatók eredményei megerősítik azt a nézetet, hogy az ecetsav a zsírsavak oxidációjában részt vevő enzimek génjeinek bekapcsolásában játszhat szerepet, vagyis elősegíti a zsírlebontásban résztvevő fehérjék képződését, megakadályozva ezzel a zsír felhalmozódását.

A szakemberek azt is kiemelik, hogy az ecetet a népi gyógyászatban már ősidők óta használják jó néhány betegség kezelésére, az újabb tudományos kutatások pedig szintén megerősítik, hogy az ecetsav - az ecet fő alkotója - valóban segíthet a vérnyomás, a vércukorszint és a zsírfelhalmozódás csökkentésében.

A cikket az alábbi címen találja:
http://egeszseg.origo.hu/cikk/0926/757437/

Praktikus tanácsok
  • A savanyúságot felbontás után célszerű hűtőszekrényben tárolni.
  • A savanyúságok ásványi anyagokban gazdag levét is érdemes elfogyasztani.
  • Céklából, káposztából, paprikából még ősz végén is lehet befőzni.
  • A túl sok só a savanyúságot megpuhítja, a túl kevés pedig csökkenti az eltarthatóságot.
  • Forró felöntőlé készítésekor az ecetet a végén érdemes a pácléhez adni, hogy a romlást gátló illékony ecetsav ne párologjon el.
  • Savanyúságok esetén is célszerű minél többfélét fogyasztani, mert más-más tápanyagokat tartalmaznak.
  • A sószegény diétán lévők figyeljenek oda a savanyúságok sótartalmára.
  • A savanyúságok allergiás reakciót válthatnak ki, ezt célszerű orvossal ellenőriztetni.
HACCP

A HACCP nemzetközileg elfogadott, szisztematikus módszer az élelmiszerek biztonságának megteremtésére a lehetséges kockázatok, veszélyek megállapítása, értékelése és kezelése révén.

A HACCP alkalmazása az Európai Unió országaiban 1995. december 14.óta kötelezű (93/43 EK direktíva). A magyar élelmiszertörvény (1995. évi XC. törvény) végrehajtási utasítása tartalmazza az első kötelező előírást.

Az élelmiszer gyártók részére 2002. január 1.-től kötelezű a HACCP rendszer alkalmazása (1/1996. (I.9.) FM-NM-IKM rendelet). A vendéglátásban és a közétkeztetésben ugyancsak 2002. január 1.-től kötelező a HACCP rendszer alkalmazása (80/1999 (XII.28.) GM-EüM-FVM rendelet).

A HACCP rendszer kialakítása hét alapelvre épül:

  • A veszélyelemzés végzése
  • A Kritikus Szabályozási Pontok (CCP-k) meghatározása
  • A kritikus határérték(ek) megállapítása
  • A CCP szabályozását felügyelő rendszer felállítása
  • Azon helyesbítő tevékenység meghatározása, melyet akkor kell elvégezni, ha a felügyelet azt jelzi, hogy egy adott CCP nem áll szabályozás alatt
  • Az igazolásra szolgáló eljárások megállapítása, annak megerősítésére, hogy a HACCP-rendszer hatékonyan működik
  • Olyan dokumentáció létrehozása, amely tartalmaz ezen alapelvekhez és alkalmazásukhoz tartozó minden eljárást és nyilvántartást.

A HACCP rendszernek igen lényeges jellegzetessége, hogy adott termékre, termékcsoportra, technológiára, az adott körülmények között kell a veszélyelemzést elvégezni és a rendszert kidolgozni. Ezért nem lehetséges egy általános, minden hasonló tevékenységet végző szervezetre alkalmazható rendszer dokumentáció kidolgozása, hanem minden esetben az egyedi adottságok, feltételek részletes vizsgálata szükséges.

Előnyök a termék előállítók számára

  • javul a termelési folyamat kézbentarthatósága
  • biztos alap alakul ki a minőségirányítási rendszerek kiépítéséhez
  • segíti a rendszeres, következetes munkavégzést
  • a vevői bizalom növekedése
  • védelmet nyújt termékfelelősségi perekben
  • alkalmazható a teljes élelmiszer láncra
  • folyamatos fejlődés a növekvő vevői igényeknek megfelelően.

Előnyök a vevők számára

  • nő a termék fogyasztásának biztonsága
  • védelem az anyagi és egészségügyi károktól
  • beszállítók ellenőrizhetővé tétele
  • magasabb szintű igény-kielégítés
Cékla

céklaA céklát nagyon magas anthocián tartalma tünteti ki, amely érdekes látványt kölcsönöz a belőle készült ételeknek. Fehérjeépítőkövei az aszpargin, glutamin és a betaidin.

Tapasztalatok bizonyítják, hogy a frissen préselt céklalé jótékonyan hat a gyomor, máj, epe és a bél működésére.

Kiválóan alkalmazható gyengeség, vérszegénység, vérkeringési és anyagcserezavarok esetén, de gyógyhatású mindenféle megfázásos betegség esetén.

A nagyon értékes színanyagának a betainnak köszönhető ez a sok gyógyhatás, amely az anthociánok csoportjába tartozik. Ez a festékanyag a kapillárisokra is jótékonyan hat, növeli azok ellenálló képességét.

Dr. Frerenczi Sándor kutatóorvos vizsgálatai alapján sok szerző említi profilaktikus terápiás szerként, mely a rákos megbetegedések legyőzésében játszhat fontos szerepet, hiszen lényegesen fokozza a sejtek légzését, anyagcseréjét.

A céklának vérképző, a sav-bázis egyensúlyt, a máj anyagcsere folyamatait szabályzó hatása is van. A cékla ugyanis az a zöldségféle, amelyből a test legjobban tudja hasznosítani a vasat. A vér vörös vérsejtjei tudják leginkább alkalmazni.

A céklalé segít a vörösvérsejtek regenerálásában és szeaporodásában, sok helyen kiegészítő gyógymódként ajánlják vérszegénység, leukémia és malária esetében is. A földben lévő gyökérgumó magába szívja a talajban található értékes ásványi sókat: a klaciumot, foszfort, rezet, ként, jódot, bórt, lítiumot, stronciumot.

Az indiai ajurvédikus orvoslás szintén kiváló vérképző gyógynövényként említi a céklagumót. Ezenkívül a májbetegségek kezelésére használták, sőt a hagyományos indiai bőrgyógyászatban mitesszerek, pattanások és korpásodás ellen is javasolták és javasolják ma is.

A cékla lé kombinálva sárgarépa lével kitűnő májtisztító. A tisztításban főleg a zsírtalanítást végzi a májban.

A cékla kilogrammonként 850 g vizet, 15 g fehérjét, 85 g szénhidrátot, 25 g élelmi rostot és 10 g ásványi anyagot tartalmaz.

Ferencz Anita
A rubinvörös gumók titka

céklaSzerteágazó gyógyhatás - Javítja a közérzetet - Hogyan, mennyit?

A cékla, különösen tél végén, egyik legfontosabb vitamin- és ásványianyag-forrásunk lehet. A jellegzetes színű, a répafélék családjába tartozó növény Dél- és Közép-Európában őshonos, de ma már jóformán mindenütt a világon megtalálható. Főleg gyökeréért termelik, de a növény egyéb részei is jól hasznosíthatók akár táplálékként, akár gyógyhatása miatt.

A cékla egészségre gyakorolt hatásai igen régóta ismertek. Húsos gyökerét, levét már az asszírok is fogyasztották, a görögök Delphoiban céklával áldoztak Apollónak, míg a rómaiak ismereteink szerint lázcsillapításra használták.

Európa északi területeire is a római hódítók juttatták el. Egyre növekvő elismertségére jellemző, hogy a később kereszténnyé vált germán birodalomban maga Nagy Károly rendelte el a cékla termesztését. A középkori Angliában betegek és idősek eledeléül szolgáltak a cékla könnyen emészthető levelei, felénk pedig mindenekelőtt a fej és fogfájás enyhítésére szolgált e növény.

A cékla gyógyhatásai

A cékla szerteágazó gyógyhatását a benne található számos vitaminnak és ásványi anyagnak köszönheti. Mindenekelőtt sok káliumot tartalmaz, ami hozzájárul a test fiziológiai táplálásához, az izmok és az állóképesség növeléséhez, de ezenkívül gazdag még kalciumban, foszforban, vasban, nátriumban, kénben, valamint az antioxidáns tulajdonságú A-, B- és C-vitaminokban.

A céklát a népi gyógyászat is kiváló vérképzőnek ismeri, noha vastartalma nem nagyobb, mint más növényeké. A vérre gyakorolt pozitív hatásait annak köszönheti, hogy a szervezet a céklából sokkal jobban tudja hasznosítani a benne található nyomelemeket. Gyakran szerepel más zöldséglével, így a sárgarépáéval vagy az uborkáéval együtt.

céklaléA céklalé sárgarépalével keverve például kitűnő májtisztító, főként a májban felhalmozódó zsír lebontását segíti elő, ám ajánlatos különösen eleinte több sárgarépát, mint céklát használni, mert a gyors reakció a májban szédülést, hányingert okozhat.

A túlzott alkoholfogyasztás negatív hatásait is segíthet ellensúlyozni a céklalé rendszeres fogyasztása. A kioldott vagy a fel nem szívódott nyomelemeket, vitaminokat, ásványokat pótolni kell a szervezetben, amihez a legjobb, ha ásványokkal teli zöldséglét fogyaszt a "beteg".

A céklát várandós anyák is bátran fogyaszthatják, hiszen leve folsavat tartalmaz, amelynek megfelelő mennyiségű bevitele a magzat számára különösen fontos. Javítja a közérzetet Jó tudni, hogy a céklából készült ital segít leküzdeni náthát és az influenzát.

Céklalével ezenkívül tisztítókúrát is tarthatunk, rendszeres fogyasztásával közérzetünk javulni fog, savtúltermelésből származó gyomorpanaszaink pedig megszűnnek. Csökkenti a különböző betegségek kockázatát, meggyorsítja a mérgek és a salakanyagok eltávolítását. Enyhe hashajtó hatása révén székrekedésben és aranyérben szenvedőknek ajánlható.

1961ben dr. Ferenczi Sándor különböző állatkísérletek során felfedezte, hogy a cékla vörös festékanyaga a betain tumorellenes hatású. Az állatokon végzett teszteket követő humánkísérletekben, a kemoterápián átesett páciensek (amely a kezelések hatására romlik) jelentős javulást mutatott néhány hetes kúra után.

Tudta-e
  • hogy a káposztában sok C- és B9 vitamin található. A-provitamin-, valamint rosttartalma a fogyókúrás étrend fontos része. Hozzájárul a kiegyensúlyozott táplálkozáshoz, és rendszeres fogyasztása egyes rákfajták megelőzésében is hatékony.
  • hogy 50-60 gramm zöldpaprika elfogyasztása fedezi egész napi C-vitamin igényünket, valamint fokozza a gyomornedvtermelést, étvágyjavító, és serkenti a gyomorfal mozgékonyságát.
  • hogy az uborka magnéziumot, kalciumot, foszfort, nátriumot és vasat tartalmaz, illetve kedvezően hat a gyomorműködésre, magas káliumtartalma pedig vízhajtó káposztahatású.

Dr Kápolna Beáta
az élelmiszertudományok doktora

Szerdahelyi Krisztina:
Természetesen savanyú

Feltehetően a kínaiak dolgozták ki a savanyú káposzta készítésének módját.

Annyi bizonyos, hogy a kínai nagy fal építésekor, a Krisztus előtti 3. században az építőmunkások „védőételként” kapták a rizsborban savanyított káposztát, amely laktató és tápláló eledelnek bizonyult. A savanyítás pedig azóta is az egyik legelterjedtebb tartósítási eljárás.

Ókori gyógyszer

A savanyú káposztát Hippokratész univerzális gyógyszerként javallotta, Cato, a római politikus és író pedig úgy vélte, a pestis egyes fajtái ellen is hatékony; sőt még praktikus tanácsokat is megfogalmazott arra vonatkozóan, hogyan fogyasszuk:
"Ha egy lakomán sokat akarsz enni, és élvezni akarod a vacsorát, akkor egyél ecettel ízesített káposztát vacsora előtt, majd vacsora után is egyél meg fél tucat levelet. Úgy érzed majd magad, mintha nem is ettél volna, és annyit ihatsz, amennyit akarsz."

Több mint kétszáz évvel később a kora természettudományi ismereteit enciklopédikus igénnyel összegyűjtő Plinius részletesen beszámolt az erjesztés technikájáról, és arról, hogy a rómaiak a korai köztársaság idején még káposztával kúrálták magukat, s csak jóval később fordultak a görög orvosokhoz, amikor már annyira elsatnyultak, hogy még erről a természetes gyógyszerről is megfeledkeztek.

Egy Olaszországban máig élő legenda szerint a savanyú káposzta története a római légiókhoz is köthető: a menetelő légiók ellátására ugyanis apróra vágott káposztát vittek hátra vehető kis hordókban.

Sokig azt hitték, hogy a káposzta az állandó mozgástól savanyodik meg, ezért a gazdag patríciusok házainál egy-egy rabszolga a hátára erősített káposztáshordóval körbe-körbe menetelve végezte a savanyítás műveletét.

A káposzta lassú, irányított erjesztésének tudományát valószínűleg Dizsingisz kán hozta be újra Európába, az ő harcosai szintén a savanyú káposztából merítettek erőt. Akkoriban persze még másfajta káposzták teremtek, amelyekből később a ma ismert fehérkáposztát és sok más rokonát is kinemesítették.

Ami a hordóban végbemegy

Az emberiség ősidők óta használja az erjesztést élelmiszerek tartósítására. A biológiai tartósító eljárások alkalmazásával élő szervezetek, a mikroorganizmusok által termelt anyagok tudatos felhasználásával akadályozható meg az élelmiszerek romlása.

A tartósítás e változatánál - az erjedés során - olyan kedvező hatású, savtermelő baktériumok szaporodnak el, amelyek megakadályozzák más, káros mikrobák megtelepedését. A tejsavbaktériumok okozta tejsavas erjedés emellett kellemes ízt is ad az alapanyagnak.

Savanyításkor a növény saját baktériumközössége végzi a fermentációt, egyéb baktériumkultúra hozzáadására nincs szükség.

Ráadásul a savanyú környezet megőrzi a zöldség C-vitamin-tartalmát: tehát télen a savanyú káposzta lehet az egyik legolcsóbb C-vitamin-forrás.

Savanyúkáposzta házilag

Házi savanyításhoz először is szerezzünk be jó minőségű káposztát (erre a nagyfejű, kicsi torzsájú, fehér színű, jó szálminőséget adó fajták a legalkalmasabbak), hántsuk le a külső leveleket, vágjuk ki a torzsát, és gyaluljuk szép vékonyra a káposztát.

Kilónként 15-20 gramm sót számítsunk, fűszerezéséhez pedig használhatunk ízlés szerint tormát, birsalmát, babért, egész borsot, kaprot, néhány szem borókabogyót, csombor és köményt.

A káposztát a sóval és a fűszerekkel együtt rétegekben tegyük az edénybe (nálunk is kapható kisebb hordó, de használhatunk nagyobb befőttesüveget is), és nagyon erősen nyomkodjuk ki, hogy levet eresszen, és megindulhasson a tejsavas erjedés.

A káposzta tetejére rakjunk nehezéket, ami a maradék levegőt is kiszorítja. Az edényt légmentesen zárjuk le, és hetente ellenőrizzük: az esetlegesen képződött felületi élesztőhártyát mindig távolítsuk el, mert ez a káposzta romlását okozza.

Szobahőmérsékleten három-négy hetes érlelés után elkészül a savanyú káposzta.

A magyarok címere

A savanyú káposzta a magyar konyhának réges-régóta meghatározója: Lippai János 1664-ben így írt Posoni kert című könyvében: a savanyú káposztát "még eleinktől maradott névvel Magyarország czimerének szoktuk nevezni". A csáktornyai Zrínyi udvar 17. századi kéziratos szakácskönyvében is ezt olvassuk: "Az káposztás húson kezdem el, úgymint Magyarország és Horvátország címerén".

A káposztasavanyítás a parasztháztartásokban
hagyományosan házi munka volt. A káposztát egész fejekben vagy felmetélve, sózva nagy faedényekbe rakták kevés kaporral, tormával, borssal, birsalmaszeletekkel, majd a káposzta a rászorított fedél alatt erjedésnek indult.

Másutt a káposzta nagyobb részét felvágták, és az aprókáposzta közé annyi egész fejet raktak a savanyító edénybe, amennyi levélre a töltött káposztához szükség volt.

Erdélyben többnyire csak egész fejeket savanyítanak (a savanyú fejekből felhasználáskor aprítanak úgynevezett "sarvalt" káposztát), ezeket az edénybe rakva sós vízzel öntik fel (itt a káposztalé gyakori ital, és levesek alapanyaga is egyben).

Egy másik változat szerint az egész káposztafejek torzsáját kivájják, és a helyét sóval töltik meg. A hordót megrakják a káposztával, felöntik vízzel, és száraz kukoricacsövet is tesznek mellé, hogy a káposzta szép színt kapjon. Az erdélyi káposztáskádakon egyébként alul fadugós nyílás van, itt időről időre az egész levet leeresztik, és felülről visszatöltik, így mozgatják meg a savanyodó káposztát.

Magyarországon a nagyobb városokban némelyek szakosodtak is a káposztasavanyításra. Például a 18. században Debrecenben a „káposztagyaluló” céhen kívüli mellékfoglalkozás volt. Ezek a férfiak a saját gyalujukkal jártak házakhoz, és a savanyítás egész műveletét elvégezték. Ezzel szemben a káposztacsináló asszonyok” otthon savanyítottak zöldségféléket eladásra.

Egész községek is szakosodtak erre a munkára, például a sváb lakosságú Vecsés, vagy Hajdúhadház - ezek a települések ma is híresek savanyúságaikról.

Más is lehet savanyú

Savanyítani persze nemcsak káposztát érdemes. A répasavanyítás - ami fehér tarlórépából volt szokásos - a századforduló körül általánosan elterjedt a Dunántúl nagyobb részén, de előfordult palóc vidékeken is. Két változatban készítették, az egyik a káposztához hasonló eljárás: a hámozott répát apróra vágták vagy gyalulták, faedénybe rakva meghintették sóval, összetömörítették, és lenyomtatva erjesztették.

A másik módszer a Dél-Dunántúlon elterjedt, stájer-szlovén területről származó törkölyös savanyítás. Az edénybe soronként váltakozva törkölyt és egész répákat tesznek, majd az edény fedelét leszorítják. Kedvelt a vadalma, vadkörte törkölye, de a szőlőé is alkalmas. Ezt a répát tavasszal kezdik fogyasztani, és felhasználáskor gyalulják.

A fűszerpaprikát termelő övezetekben már a 19. században rendszeressé vált a paprika savanyítása is. A 20. század elején még csakis hegyes fűszerpaprikát savanyítottak, a termés végét, ami nem ért be. A húszas évektől használták a bogyiszlói fajtát és az édes paradicsompaprikát is. A paprikasavanyítás korai formája lehetett a hordós káposzta közé rakott néhány sor erős paprika, ami vele együtt erjedt meg.

A hagyományos eljárás a törköllyel való savanyítás volt: a hordó vagy dézsa aljába törköly került, rá egy sor paprika és így tovább váltakozva, míg az edény megtelt. Az egészet felöntötték gyengén sós vízzel, a dézsa fedelét rácsavarozták, a hordó deszkafedelét pedig kővel nyomtatták le, hogy a paprika a lében maradjon.

A harmincas évektől kezdtek a fiatalok áttérni az ecettel való savanyításra: a paprikával töltött edényt ecetes, sós vízzel öntötték fel. Mind a törkölyös, mind az ecetes paprika közé szokás volt kevés, almányi nagyságú görögdinnyét, később zöld paradicsomot is tenni.

Savanyítás kovásszal, korpaciberével

A télire eltett savanyúkészletek kifogytával a káposzta és répa gyorssavanyítása volt szokásban: a fejeket felaprítják, kisebb edénybe téve vízzel felöntik, az erjedést pedig kovásszal vagy kenyérdarabbal indítják el. Hasonló módon készül a nyári kovászos uborka is.

Különösen kellemes, lágy savanyúság készülhet korpaciberével. Ehhez egyliternyi búzakorpát három-négyszeres mennyiségű vízzel kell leforrázni, majd (mint a kovászos uborkához) gézbe csomagolt kenyeret beletenni. A kenyeret előtte kicsit meg is lehet pirítani.

Langyos helyen hagyjuk kovászolódni, közben időnként meg kell keverni, lehabozni. Két nap után már könnyű savassága van, három-négy nap alatt teljesen elkészül. Leszűrve három-négy napig használhatjuk, hűtve tároljuk. Az ecetnél jobb, vitamindús savanyító.

Nyáron jégbe hűtve italként is lehet fogyasztani. (Ha már másodszor készítünk korpaciberét, akkor elég az előző üledékéből egy jó merőkanálnyit venni, s azt felönteni langyos vízzel - ez gyorsabban is savanyodik, mint az előző.)

Ehhez hasonló a japánok egyik savanyítási eljárása (nukamiso-zuke), amihez rizs- vagy búzakorpát, chilipaprikát, szárított szójababot, kombut, gyömbért, fokhagymát, mustárport használnak. Mindebből körülbelül tíz nap alatt kovászágyat készítenek, majd ebbe teszik a szeletelt zöldségeket - hol nyersen, hol blansírozva. A zöldséget előzőleg enyhén besózzák, majd kinyomkodják. Fél-egy nap alatt a zöldség elegáns, lágy savasságot kap.

Szerző: Szerdahelyi Krisztina/ Vendéglátás Online
Veresné Bálint Márta dietetikus
Savanyúságok

savanyúságokAz ember több ezer éve törekszik arra, hogy élelmiszereit a téli hónapokra is eltarthatóvá tegye. Ennek egyik módja a zöldségek, gyümölcsök savanyítása.

Az egyik változat szerint a nyersanyagot megtisztítják, egészben vagy kisebb darabokban steril üvegbe teszik, majd felöntik forró vagy hideg, ecetes, sós, fűszeres páclével, végül légmentesen lezárják.

A hosszabb eltarthatóság érdekében egyes esetekben hőkezelést is alkalmaznak.

A másik módszer szerint, ezt leggyakrabban savanyú káposzta és kovászos uborka készítésére használják, az alapanyagot sós oldatba teszik, és tejsavtermelő baktériumok segítségével erjesztik. Az ecet és a só gátolja a kórokozók szaporodását, ezzel az élelmiszer romlását.

A savanyítás során a zöldségek, gyümölcsök ásványianyag-tartalmának egy része a savanyú lébe kerül. Kivétel ez alól a C-vitamin, mert a savanyú közeg ennek nagy részét megóvja.

A savanyúság hozzájárul a szervezet C-vitamin-ellátásához.

Példaként említhető, hogy 10 dkg savanyú káposzta elfogyasztásával a szükséglet negyede, ugyanilyen mennyiségű csalamádéval a fele, ecetes paprikával pedig a teljes napi mennyiség fedezhető.

Főoldal | Cégismertető | Savanyúságok | Galéria | Savanyúság receptek | Érdekességek | Kapcsolat |
SAVANYÚSÁG készítés - érdekességek a savanyúságról : ecet, cékla, káposzta, paprika